Orosz fegyverek                                       

Tokarev SZVT-40

Az orosz hadseregben egyre nagyobb volt az igény egy félautomata puskára, és ezt a lyukat volt hivatott az SVT 38 utódja, a SVT40 betömni. Csakúgy mint a G43, az SVT40 is lényegesen megbízhatóbb volt az elődjénél, csakhogy az oroszoknak sikerült nagyobb darabszámban gyártaniuk, mint a németeknek. A puska nagyon hatékonynak számított, és a német fegyverkonstruktőrök példaképévé vált, akik szintén egy jól használható félautomata puskát szerettek volna tervezni. Az SVT-nek az volt az előnye a Mosin-Nagant-tal szemben, hogy nem kellett folyton csőre húzni mivel ez ismétlőpuska volt. 10 golyós tárkapacitásával nem volt közelharcra megfelelő, de a mesterlövészek is használták, bár hatalmasat rúgott. Legyártása nem volt nehéz, csak a csöve volt tiszta fém, és kezelését is gyorsan meg lehetett tanulni. Mivel könnyű volt összerakni gyakran hibásodott meg, néha előfordult, hogy a golyó bent maradt a csőben. A sok hátránya ellenére azért szerették, mert sokkal pontosabb volt, mint bármelyik addigi orosz puska( a Mosin-Nagant hozta a változást).

Moszin-Nagant karabély model 1938

Technikai adatok:

Jelzések: Gyártási év ,gyártó kódja és a gyári szám a töltényűr tetején. Gyári szám a zártesten.

Biztosítás: Biztosító a zár hátulján. Húzzuk hátra a gombot, majd fordítsuk annyira balra ,amennyire lehet, aztán engedjük vissza. Ez az ütőszeg előremozgását meggátolja, hiába húzzuk meg az elsütőbillentyűt.

Ürítés: Biztosítsuk ki, nyissuk ki a zárat, ellenőrizzük a töltényűrt. Ha a tárban van lőszer, akkor a sátorvas elején lévő tárfeneket lenyitva ürítsük ki a tár tartalmát. Elleörizzük újra a töltetlenséget. Toljuk vissza és reteszeljük a zárat, csettintsük el a fegyvert. Szereljük vissza a tárat.

 Igencsak tiszteletre méltó múltú fegyver, melyet 1891-ben , még a cári időkben rendszeresítettek. A fegyver azóta persze több kisebb átalakításon is átesett, de lényegi változtatást nem eszközöltek rajta, 1930-ban optikai irányzékkal felszerelve ez a fegyver lett a Vörös Hadsereg általános mesterlövészfegyvere. Felcsatolható bajonett is tartozott hozzá, és körülbelül 9 millió darabot gyártottak belőle a II. világháború idején, az összes modelből összesen.

PPS 41

Jelzések: Gyári szám és a gyár azonosító jele a tokon.
Biztosítás: A zárfogantyún levő retesz a zárt mindkét (felhúzott és előre engedett) állásban képes rögziteni, ha betoljuk a tokon levő bemarásba A tűzváltó a sátorvason belül,az elsütőbillentyű előtt van. Előre tolva sorozatlövés ,hátrahúzva egyeslövés.
Ürítés: A tárfészek alján, hátul van a tárkioldó,mely felhajtható. Vegyük ki a tárat. Húzzuk hátra a zárat, ürítsük a töltényűrben levő lőszert, majd ellenörizzük. Csettintsük el a fegyvert.

a II. világháborúban a Vörös Hadsereg által legnagyobb számban alkalmazott szovjet 7,62 mm-es géppisztoly. A Georgij Spagin szovjet fegyverszerkesztő által tervezett fegyvert 1994-ben rendszeresítették. A II. világháborút követően a Szovjetúnión kívül más országok is alkalmazták, így a PPS?41 a magyar fegyveres erőknél és testületeknél is rendszeresítve volt.

PPSz-43

Technikai adatok :

Kaliber:	7,62x25 mm TT
Teljes hossz nyitott váltámasszal:	808mm
Teljes hossz csukott váltámasszal:	606 mm
Csőhossz:	254mm
Üres tömeg:	3,33 kg
Huzagolás:	4 jobbos
Tárkapacítás:	35 db
Elméleti tűzgyorsaság:	700 lövés/perc
Gyártásban:	1943-45
Minősítés:	géppisztoly

Jelzések: Gyári szám és a gyár azonosító jele a tok tetején.
Biztosítás: Biztosítás a sátorvas elején. Előretolva biztosít és mindkét helyzetében blokkolja a zárat . Tűzváltó nincs, csak sorozatlövő.
Ürítés: A tárfészek alján ,hátul van a tárkioldó. Vegyük ki a tárat. Húzzuk hátra a zárat, urítsük a töltényűrben levő lőszert, majd ellenőrizzük. Csettintsük el a fegyvert.

1942-ben Spagin áttervezte a géppisztolyt. Tovább egyszerűsítette a szerkezetét, és behajtható fém válltámaszt alkalmazott. Az áttervezett géppisztoly a PPS?43 típusjelet kapta.

Degtyarev DP

Jelzések: Gyártó azonosító, gyári szám a tok tetején.

Ürítés: A tárkioldó a nézőke védőeleme egyben. Húzzuk hátra a zárat, ellenőrizzük a töltényűr ürítettségét, majd csettintsük el a fegyvert.

Biztosítás: Markolat biztosító a sátorvas mögött. Csak akkor süthető el a fegyver, ha a lövő keze olyan helyzetben van,hogy a sátorvason belül kerülhet a mutatóujj.

TÖRTÉNETE

A DP első változata 1926-ban jelent meg. Kétéves kísérleti időszakot követően néhány módosítással 1928-tól rendszeresítették. A golyószórók (több államban a könnyűgéppuska elnevezést használják) között az első, tisztán szovjet fejlesztésű fegyver volt. Igen sokat gyártottak belőle, a szovjet hadseregben az 50-es évekig, egyes országokban a 70-es évek közepéig hadrendben állt. Sikere ezon alapult, hogy egyszerű, könnyű és megbízható volt. Gyenge pontjának a lőszeradagolás számított: a dobtár könnyen elvetemedett. 1944-ben módosított változatát DPM jelöléssel gyártották.

Tokarev (TT)

Egyike a legmegbizhatóbb oldalfegyvereknek, félautomata működése, igénytelensége és sokkal könnyebb újratölthetősége miatt váltotta fel a Nagant-ot. Hátulütője volt viszont, hogy nem volt rajta kibiztosító, ezért a csőre töltött fegyvert nem lehetett csak úgy hurcolászni, mert elsülhetett.

Tejles hossz:	196mm
Csőhossz:	116mm
Tárkapacitás:	8 db
Huzagolás:	4db jobbos
Súly:	840 g
Lőtávolság:	50 m
Kaliber:	7.62x25 mm( a 7,63 mm Mauser is kilőhető)
Gyártásban:	1930-
Minősítés:	pisztoly

Biztosítás: Nincs. A kakas rendelkezik biztonsági felállással.
Jelzések: Gyári szám a tokon és a szánon. Esetleg gyártóra utaló jelzés fellelhető,de gyakoribb,hogy nincs. A nem szovjet gyártásuak általában a markolat héjak emblémáiról ismerhetőek fel.
Ürítés: A tárkioldó a tástovas tövénél bal oldalt van. Vegyük ki a tárat, húzzuk hátra szánt, ürítsük ki a töltényűrt és ellenörizzük. Engedjük előre a szánt és csettintsük el a fegyvert.

(Forrás: Jane's kézifegyver határozó és Masodikvh.hu)

Második világháborús amerikai fegyverek 

M1 Garand

 M3 "Grease gun" géppisztoly

 Technikai adatok:

Kaliber:	.45 ACP / 9mm Parabellum
Csőhossz:	203 mm
Teljsehossz (betolt válltámasszal):	577mm
Tömeg:	3,67 kg (üresen)
Tűzgyorsaság:	450 lövés/perc
Torkolati sebesség:	274 m/s
Tárkapacítás:	30 db
Huzagolás:	4 jobbos
Minősítés:	Géppisztoly
Gyártásban:	1933-42

Jelzések: " GUIDE LAMP DIV OF GENERAL MOTORS / US MODEL M3/" gyári szám a tok tetején.

Biztosítás: Felnyitható hüvelykivető-nyílás fedél, mely lecsukva mindkét állásban rögzíti a zárat.

Ürítés: A tárkioldó a tárfészek bal oldalán. Vegyük ki a tárat. Nyissuk ki a hüvelykivető-nyilás fedelét. Húzzuk hátra a zárat, űrítsük a töltényűrben levő lőszert, majd ellenőrizzük. Csettintsük el a fegyvert.

A második világháború elején az amerikai hadsereg kifejezte egy olcsón, tömegméretekben előállítható géppisztoly iránti igényét. A benyújtott pályázatok sikertelensége miatt végül létrehoztak egy hadseregen belüli terevzőcsapatot, amely megalkotta az "M3 Grease gun" jelű (alakja után "zsírozó puska") gúnynevű fegyvert. Ez a fegyver akarta leváltani a drága Thompsont ,amíg az M3-ast centekért adták.
A robosztus, egyszerű M3 1942 végén állt szolgálatba. Tűzgyorsasága alacsony volt, de lehetőség volt egyes lövéseket is leadni vele. Mint a tömegesen gyártott fegyvereknek, ennek is több problémája akadt, a brit Sten-hez hasonlóan itt is foleg a tár volt kritikus pont, de a korai változatoknál a gyengébb minőségű anyagok is gondot okoztak. Ezek kicserélése után viszont egy hatékonyan alkalmazható gyalogsági fegyvert kaptak, mely egészen 1960-ig hadrendben maradt.

M1928/ M1/ M1A1 Thompson géppisztoly

  Thompson, M1928

Thompson ,M1

A Thompson fejlesztésnek kezdete az első világháborúig nyúlik vissza, de akkor a konstrukció még kiforratlan volt, csak a 20-as években jelent meg a piacon M1928A1 jelzéssel. A csigatáras fegyver igen kedvelt volt a gengszterek körében. Hátránya volt, hogy lassan és drágán lehetett előállítani. A második világháború elején áttértek a szekrénytárak alkalmazására. 1942-ben egy tömeges termelésre átalakított, egyszerűsített változat jelent meg: az M1-es. Ennek ára kb. 20 %-a volt elődjének. 1,38 millió darab készült belőle, ebből sokat a britek kaptak meg, akik előszeretettel használták kommandós egységeiknél.

M1, M1A1 Carbine

• Springfield US  M1903 / M1903 A4, A3(távcsővel)

   

  • TECHNIKAI ADATOK:

    Kaliber:	.30-03  ;  később .30-06
    Csőhossz:	610 mm
    Teljes hossz:	1097 mm
    Üres tömeg:	3,93 kg
    Torkolati sebesség:	880 m/s
    Huzagolás:	4 jobbos
    Tárkapacíitás:	5 db
    Minősítés:	öntöltő puska
    Gyártásban:	1903-65

  • Jelzések: " SPRINGFIELD ARSENAL"  a töltényűrön  " UNITED STAATES PROPERTY" a tok bal oldalán, gyári száma a tok jobb oldalán, a zárfogantyún és a tárfedeleken.
  • Biztosítás: Biztosító a  zár végénél. Balra tűzkész (FIRE szó látszik) , jobbra biztosított (SAFE).

   

  Ezt a puskát először 1903-ban kezdték gyártani, és jó egymillió darabot állítottak elő egészen az 1930-as évek végéig, amikor leálltak a termeléssel. A II. világháború kitöréséhez közeledve azonban az amerikai kormányzat újraindíttatta a Remington céggel a termelést, és 1943-ra már 330.000 darabot állítottak elő, 1944-re újabb 700.000-et. Az idők folyamán számos változtatáson ment keresztül, melyek a felépítést érintették. Szerelték M73 és M73B1 2.2X távcsovel is. 5 töltény fért a tárba, vagy egyesével a puskába töltve. Egészen a M-1C és M-1D puskák érkezéséig használták a Springfieldet.

  Colt M1911A1

Browning M1918A2 B.A.R.

Technikai adatok:

•  

  Kaliber:	.30-06 Springfield
  Csőhossz:	610 mm
  Teljes hossz:	1194 mm
  Tömeg:	8,9 kg (üresen)
  Tűzgyorsaság:	550 lövés/min + félautomata üzemmód
  Torkolati sebesség:	853,4 m/s
  Tárkapacítás:	20 db
  Huzagolás:	4db jobbos
  Gyártásban:	1917-45
  Minősítés:	golyószóró

   
  Jelzések: " BROWNING BAR M1918 CAL 30  MFB BY"(gyártó neve)

• Biztosítás: Kombinált biztosító/tűzváltó az elsütő billentyű felett, bal oldalon. Hártahúzva biztosított, függőlegesen állásban lassúbb ütemű sorozatlövés teljesen, előretolva gyorsabb ütemű sorozatlövés.

  Ürítés: Tárkioldó a sátorvason belül van, elöl. Nyomjum meg és vegyük ki a tárat. Húzzuk hátra az ismétlőfoggantyút a tok bal oldalán , ürítsük a töltényűrt. A hüvelykivető nyíláson keresztül ellenőrizzük a töltetlenséget. Engedjük előre a zárat , csettintsük el a fegyvert.

  A kezdeti M1918A1 verziója a Browning Automatic Rifle-nek (BAR) elsőkén az első világháborúban került bevetésre az amerikaiak által. A BAR nagy elismerést érdemelt ki megbízhatósága révén, melyet a hálátlan körülmények között tanúsított. 1940-ben rendszeresítették az M1918A2-t. Általában szakaszonként egy volt belőle (pontosabban egyszerű gyalogos egységnél 9 főre jutott 1, tengerészgyalogosoknál 13 főre 3). Ezt tetézi, hogy a lőszer is igen nehéz volt hozzá, és szükséges volt egy plusz emberre, aki annak "kezelésével" foglalkozott. Ugyanazt a lőszert használta, mint az M1 Garand, ami praktikus cserélgetésre adhatott lehetőséget. 
  A BAR a legjobb fegyvereknek tartják, melyet valaha használt az USA hadserege. A fegyver beállítható volt félautomata, vagy automata üzemmódra, de az első modellek csak kétféle automata tüzelési móddal rendelkeztek (lassú:300-450 lövés/perc; gyors 500-650 lövés/perc), és nem volt rajtuk félautomata mód. Mindkét verziót széles körben alkalmazták a szövetségesek a második világháborúban. (Később a vezetés nyomására a legtöbbet átalakították, hogy képes legyen a félautomata üzemmódra.)

   

   

  (Forrás: Jane's kézifegyver határozó és Masodikvh.hu)

Második világháborús brit fegyverek         

Lee Enfield , Rifle. Short, Magazine, Mk III   

Jelzések: Gyártójel és a gyári szám t töltényűr tetejénél.

Biztosítás: Biztosító a zár hátuljánál ,jobb oldalon. Előretolva tűzkész hátrahúzva biztosított.

Ürítés: Biztosítsuk ki, nyissuk ki a zárat, ellenörizzük a töltényűrt. Ha a tárban van lőszer. akkor a zár ismételt csukásával-nyitásával ürítsük . Nyomjuk le kézzel a tár adagolólemezét. Toljuk vissza és reteszeljüka zárat, csettintsük el a fegyvert.

TÖRTÉNETE

A brit hadsereg 1889-től alkalmazta a Lee rendszerű reteszt és tárat. 1895-től az Enfield huzagolási rendszer bevezetésével kezdődött el a Lee-Enfield puskák hosszan tartó karrierje. A No. 4 Mark I-es változat 1931-ben jelent meg. Financiális nehézségek miatt a tömeggyártás csak 1940-ben indult be, de ettől az időtől számítva egészen 1956-ig a britek standard puskájává vált. A No. 4 Mark I* a Kanadában és az USA-ban készített gyártmányokat jelöli. Készült mesterlövész- és könnyített változata is. A NATO létrejötte után 7,62 mm-es űrméretben készült L8A4 típusjelzéssel.

Bren LMG

Jelzések: "BREN Mk XX" a jobb oldalon.

Biztosítás: Kombinált biztosító-tűzváltó jobb oldalon , a billentyű felett. Előrefele sorozatlövés , középen biztosított, hátrafele egyeslövés.

Ürítés: A tárioldó a tár mögött, vegyük ki a tárat. Húzzuk hátra a zárat, ürítsük a töltényűrben levő lőszert, majd ellenőrizzük ezt. Engedjül előre a zárat és csettintsük el a fegyvert.

A 2. Világháború egyik legjobb golyószórója. A britek a csehektől koppintották a formát és alakították át.

Sten Mark II

Jelzések:  " STEN Mk II" a tárfészek tetején. A kanadai típusokon "LONG BRANCH" felirat és gyártási év  is lehet.

Ürítés: A tárkioldó a tárfészek tetején. Vegyük ki a tárat. Húzzuk hátra a zárat, Ürítsük a töltényűrben levő lőszert , majd ellenőrizzük. Csettintsük el a fegyvert.

Biztosítás: A zárfoganytú a zár nyitott (felhúzott) helyzetében a tokon levő kivágásba forgatható, ekkor a zár rögzített. A tűzválró az elsütőszerkezet-házon levő áttolható rúd (csap). Balról jobbra egyeslövés , jobbról balra áttolva sorozat lövés.

TÖRTÉNETE

A Sten géppisztoly a második világháború egyik legismertebb, és a katonák által egyik leginkább utált fegyvere volt. Amikor Nagy-Britannia belépett a háborúba, a hadseregben nem volt ilyen kategóriájú fegyver rendszeresítve. Tervezésekor ezért fő szempont volt, hogy könnyen és olcsón lehessen előállítani. Új és előremutató elv volt az "inkább lecserélni, mint drágán javítani" szemlélet. Sok ötletet vettek át a német MP 40-es fegyvertől, ilyen volt pl. a Sten egyik gyenge pontja, a tár is, melybe 32 töltény helyett többnyire csak 30-at töltöttek, csökkentendő a meghibásodás lehetőségét. Ezen kívül számos más gond is mutatkozott, ezért nem szerették a katonák. A rendkívül egyszerű (és csúnya) fegyver könnyű gyárthatósága miatt mégis nagy siker volt, a megszállt Európában több illegális műhely is készített másolatokat, de a németek is megcsinálták a maguk verzióját. Az 1941-től termelt több millió példány közül a Mark II jelű volt a legelterjedtebb.

Webley .38 Mark IV szolgálati revolver

Kaliber: .38 brit szolgálati vagy .38 SW	Teljes hossz: 266 mm
Üres tömeg: 760 g	Csőhossz: 127 mm
Tárkapacítás: 6 db	Huzagolás: 7db jobbos
Rendszeresítve: 1929-1956	Minősítés: revolver

A webley a brit hadsereg igényei alapján fejlesztette ki ezt a .38-as modellt. A hadsereg azonban az Enfield terveit választotta, ezért a Webley polgári forgalomba hozta a Mark IV modellt. A második világháború alatt mégis több mint 100 ezer darabot rendszeresítettek a britek, és 1956-ig rendszerben is maradt. Csak az elsűtőszerkezetében és apró részletekben tér el az Enfieldétől, első ránézésre könnyen összekeverhetők. Egy céllövő mofell (állítható irányzékkal) is kereskedelmi forgalomba került.

(Forrás: Jane's kézifegyver határozó és Masodikvh.hu)

2. Világháborús német fegyverek

Mauser Karabiner 98

Jelzések: " Kar 98k", gyártó kódja és gyári szám a töltényűr oldalán.

Biztosítás: Biztosító a zár hátulján. Balra fordítva a fegyver tűzkész, jobbra fordítva biztosított.

Ürítés: Biztosítsuk ki, nyissuk ki a zárat, ellenorzizzük a töltényűrt. Ha a tárban van lőszer , akkor a sátorvas elején levő tárfenékrögzítőt nyomjuk meg és a tár feneket lenyitva ürítsük a tár tartalmát. Ellenőrizzük újra a töltetlenséget. Toljuk vissza és reteszeljük a zárat és csettintsük el a fegyvert. Szereljük vissz a tárat.

 A Gewehr 88 rövidebb csövű válozata, melyet a 2. világhábrorú előtt hoztak létre. Könnyen felismerhető a rövidebb hosszáról,illetve a lefele fordított  zárfogantyúról, melynek a kis bemélyedést vágtak az ágyazáson. Az 1942-45 között gyártott modellek gyarkan gyengébbek minőségűek voltak, gyakran préselt alkatrészeket almaklmaztak a csőbilincsek és a sátorvas esetében, vagy rétegelt lemezt az ágayzásnál.  Ezek azonban ugyanolyan hatékony fegyverek voltak, mert a cső , a zár és a tok minősége változatlan.Mivel 11,5 millió darabot gyártottak 10 év alatt, a Kar 98k még hosszú ideig fennt fog maradni.

MP38 és az MP40

Jelzések:  "MP38" (gyártási év) a tok zárókupakján. Gyári szám ennek bal oldalán. A "27" gyártókód szerepelhet a tok tetején.

Biztosítás: A zárfogantyút kell hátrahúzása után tüzelési pályába fordítani. Más biztosító vagy tűzváltó nincs, csak sorozatot tud lőni a fegyver.

Ürítés: A tárfészek mögött van a tárkioldó. Vegyük ki a tárat. Húzzuk hátra a zárat, ürítsük a töltényűrben levő lőszert, majd ellenörizzük. Csettintsük el a fegyvert.

TÖRTÉNETE

Az MP 40-es elődjét, az MP 38-as géppisztolyt csak körülményesen és drágán lehetett előállítani. Éppen ezért úgy kellett azt áttervezni, hogy alkalmas legyen tömeges gyártásra. Ennek az áttervezésnek eredményeként született meg az MP 40-es. Alkatrészeit különböző beszállító üzemekben készítették, de a végszerelést is több gyár végezte. 1940 és 1944 között 1 milliónál is több példány került ki az üzemekből. Több módosított verziója is készült, pl. az MP 40/II-es, melybe két tárat lehetett helyezni, az MP 41-et (más jelöléssel MP 41/I-et) pedig fatusával szerelték. Ezen változatok kevésbé voltak sikeresek, de az alapmodell előfutára lett a háború utáni tömegesen előállított, hatékony gépkarabélyoknak.

STG44 (MP44)   " A gépkarabélyok atyja"

Jelzések: "MP44" gyártójel (fxo= Haenel & Co. ) ,gyártási év ,gyári szám a tok tetején. A gyáriszám gyakran ismétlődik a tárfészken.

Biztosítás: A tok bal oldalán, a pisztolymarokat felett van a biztosító kar. Felfele biztosított, lefel tűzkész. A biztosító mögött és felett található a tűzváltó nyomógomb.

Ürítés: A tárkioldó a tárfészek bal oldalán, be kell nyomni. Vegyük ki a tárat. Húzzuk hátra a zárat ürítsük a töltényűrben levő lőszert, majd ellenőrizzük ezt. Engedjük előre a zárat és csettintsük el a fegyvert.

A II. világháború elején a Haenel és a Walther fegyvergyárak kaptak megbízást az új 7,92 × 33mm-es köztes gyalogsági lőszert tüzelő kézifegyver kifejlesztésére. A fegyverek a MKb (Maschinen Karabiner ? gépkarabély) megnevezést kapták, 1942 tavaszára a Haenel, MKb42(H) tipusjelű karabélyból 10000, a Walther MKb42(W) tipusúból kb. 8000 db-t gyártott. A fegyverek 1942-ben kerültek a keleti frontra, a csapatpróbákon az MKb42(H) bizonyult jobbnak. A Wehrmacht MP43 (Maschinen Pistolen 43) néven rendszeresítette. A tipusjelet Hitler utasítására, a harciasabb StG44-re (Sturmgewehr 44 ? rohampuska 44) módosították.

Luger

Ürítés: A tárkioldó a sátorvas tövében levő nyomogomb. Vegyük ki a tárat, húzzuk hátra-felfele a zár kerek felhúzokarját ürítsük a töltényűrt és ellenőrizzük. Engedjük előre a zárat , és csettintsük el a fegyvert.

Jelzések: A Luger pisztolynak rengetek gyártója volt. Figyelmet érdemel az, hogy a gyári számok lehetnek duplikáltak , hiszen több gyár is ugyanazokat a tartományokat használta, évente elölről kezdve, csak épeen elő- vagy utótagként jelentkező megkülömböztető betűket alkamaztak. Könnyen előfordulhat , hogy akár 6 külömboző pisztoly viseli a 1234 gyári számot, de a gyártómű jelzése és az említett betűjelzések mégis megkülömbozhetővé teszik őket.

P38

TÖRTÉNETE: A Wehrmacht 1934-ben kifejezte igényét egy, a Parabellum P.08-as (Luger) pisztolynál olcsóbban előállítható, annál kevesebb alkatrészből álló fegyver iránt. A Carl Walther által tervezett, végleges formáját 1938-ban elnyerő új modell végül 13 márkával lett olcsóbb, és gyártása is sokat egyszerűsödött, bár kevésbé volt pontos, mint elődje. 1945-ig több mint 1,2 millió P38-as készült, sőt, a háború után az NSZK hadserege újra hadrendbe állította P1 néven. Ez utóbbi alumíniumtokkal készült, súlya kisebb volt (0,78 kg), mint a P38-asé.

 MG34

TECHNIKAI ADATOK:                                      

Kaliber:	7,92mm Mauser
Csőhossz	627 mm
Teljes hossz:	1200 mm
Tömeg:	12,10 (bipoddal)
Tűzgyorsaság:	900 lövés/perc
Adogatási rendszer:	50db-os heveder,75db-os csigatár
Huzagolás:	4 jobbos
Gyártásban:	1934-45
Torkolati sebesség:	820 m/s
Minősítés:	golyószóró

Jelzések:"MG34" , gyári szám a tok teteján hátul.

Biztosítás: A biztosító bal oldalon, az elsütőbillentyű felett. Felfele tűzkész, lefele biztosított.
 

TÖRTÉNETE: A Mauser cég által kifejlesztett MG 34-es a második világháború egyik legkorszerűbb géppuskája volt. Alapját a német tervezésű, de a fegyverkezési korlátozások miatt Svájcban gyártott Solothurn MG 30-as képezte. Az MG 34-es volt az első, nagy tömegben gyártott olyan géppuska, amely golyószóróként és géppuskaként is használható volt, ráadásul a földi célok leküzdésén túl légvédelmi fegyverként is bevált, sőt, tankokba és repülőgépekbe is beépítették. Az 1936-ban hadrendbe állított MG 34-est 1945-ig gyártották. Negatívumaként szokták felhozni, hogy a léghűtéses cső 250 lövés után a melegedés miatt cserére szorult. Ezt a műveletet ötletes megoldással könnyítették meg. Legnagyobb hátránya, hogy túlságosan jó volt: előállítása nagy precizitást és hosszú időt igényelt, ezért nem tudták kellő ütemben gyártani. A precíz konstrukció miatt homokos, sáros, havas környezetben hamar meghibásodhatott. Ezeket a tényzőket figylemebe vették a továbbfejlesztésének tekinthető MG 42-es tervezésekor.

MG42 " Villám géppuska"

TECHNIKAI ADATOK:      

Jelzések: "MG42", gyári szám , gyártó jelzése a tok bal oldalán.

Biztosítás: A pisztolymarkolat felett átnyomható biztosító. Jobbról balra biztosított, ellenkezőleg tűzkész.

TÖRTÉNETE: Sokan a második világháború legjobb géppuskájának tartják az MG 42-est. A Mauser cégnél egy olyan fegyvert próbáltak meg kifejleszteni, mely olcsóbban és gyorsabban előállítható, mint az MG 34-es, és extrém körülmények között is működőképes. A korábbi típusok gyártási tapasztalatait Lengyelországban zsákmányolt műszaki elképzelésekkel ötvözték. A végredmény egy valóban kiváló fegyver lett, mely 1942-ben állt hadrendbe. Az MG 42-es elképesztő tűzgyorsasága miatt a "villámgéppuska" becenevet kapta. Nehéz volt célon tartani, de a katonák szerint ezt messze ellensúlyozta a nagy tűzerő. A túlmelegedett csövet egy gyakorlott kezelő 5-6 másodperc alatt ki tudta cserélni. Minden pozitívuma ellenére mégsem lett volna sikeres fegyver, ha a műszaki újdonságok nem párosultak volna a gyártás terén alkalmazott ötletes megoldásokkal, melyek közül kiemelendő, hogy alig kellett hozzá különleges anyag. A modell a háború után is hadrendben maradt, sőt, miután az NSZK belépett a NATO-ba, átalakították a szabványos NATO-lőszer használatára is.

(Forrás: Jane's kézifegyver határozó és Masodikvh.hu)