Ajánlom minden játékos figyelmébe, ezeket az írásokat, hogy megértsék igazából ez a játék mire épül!!!!!

 

 

 

 

 

 

 

 

Előzmények!

 

 

 

 

Az első világháború (1914-1918) befejezésekor Versailles-ban a győztes antant hatalmai megalázó békeszerződést kényszerítettek Németországra. Olaszország a győztes oldalon állt, mégis csalódott a békeszerződésben foglaltakkal. Az elégedetlenség alapvető szerepet játszott abban, hogy szélső-jobboldali diktátorok jelenhettek meg a színen. Militarizálták és terrorizálták saját lakosságukat, amely azonban mégis elvárta és el is tűrte tőlük, hogy állítsák helyre a régi nemzeti dicsőséget. 1922-től Olaszországban Benito Mussolini vezetésével a fasiszták kerültek hatalomra, 1933-ban a náci párt élén Hitler lett Németország kancellárja. 1936-ban létrejött a Berlin-Róma tengely és ­Németország, Japán, Olaszország kommunistaellenes megegyezése az antikomintern paktum. Az európai hatalmak nem tudtak mit kezdeni Németország és Olaszország felemelkedésével s elnézték, hogy a spanyol polgárháború (1936-1939) a fasiszták győzelmével végződjék. A náci Németország fokozatosan terjesztette ki hatalmát: 1938 márciusában bekebelezte Ausztriát (Anschluss) s 1938 szeptemberében, a müncheni egyezménnyel elérte, hogy megkapja a Csehszlovákiához tartozó szudétanémet vidéket is. Hitler 1939 márciusában lerohanta Csehországot, létrehozta a Cseh-Morva Protektorátust és területeket „adatott” át a magyaroknak. Ráadásul Hitler 1939. augusztus 23-án neutralizálta a Szovjetuniót is: a Molotov-Ribbentrop paktum – mely eredetileg megnemtámadási egyezmény volt a két ország között – titkos záradéka Lengyelország felosztását tartalmazta.

Lengyelország megtámadása - a háború kezdete

1939. szeptember 1-jén hajnali 4 óra 45 perckor a szárazföldön, a levegőben s a tenger felől a német csapatok támadást indítottak Lengyelország ellen. A közvetlen ürügyet az SS által szervezett akció szolgáltatta. A lengyel csapatok nem tudtak ellenállni a német fölénynek. A németek a villámháborúnak nevezett taktikával: nagy tömegű páncélos haderővel és kegyetlen bombázásokkal hetek alatt lerohanták Lengyelországot. Közben a szovjet hadsereg a németekkel kötött 1939. augusztusi paktum értelmében bevonult Lengyelország keleti részébe.

 

A Szovjetunió megtámadása

A Szovjetunió elleni támadás tervét már 1941. február 4-én jóváhagyták. A támadást többek közt a balkáni események miatt június 22-re halasztották. A Barbarossa hadművelet három irányban írta elő az előrenyomulást. Északon Leningrád felé kellett támadni, középen Szmolenszken át Moszkva felé törtek előre, délen pedig Ukrajnán át a Donyec-medence és a Fekete-tenger felé nyomultak (utóbbi támadást román és szlovák, később magyar csapatok is kiegészítették). A fő célkitűzés – a Vörös Hadsereg teljes megsemmisítése mellett – a Leningrád-Moszkva-Rosztov vonal elfoglalása volt, ahonnan a Luftwaffe már elérhette az utolsó szovjet iparvidéket az Urálban, hogy azt légitámadásokkal kiiktassák. Az, hogy a német-szovjet összecsapásra előbb-utóbb sor kerül, a szovjet vezérkar számára is világos volt. A szovjetek úgy értékelték, hogy a Vörös Hadsereg 1943-ra készülhet fel megfelelőképpen a háborúra. Sztálin – kihasználva a Molotov–Ribbentrop-paktumban a Szovjetunió számára biztosított lehetőséget – minden erejével igyekezett az időt húzni. A háború a Luftwaffének repülőterek elleni támadásával kezdődött. A szovjet légierő gépeinek nagy részét (mintegy 6000 gépet) a földön semmisítették meg, így az első hetekben szinte korlátlanná vált a német légifölény. A németek az előző hadjáratokban bevált taktikát alkalmazták: légierejükkel támogatott páncélos és gépesített erőikkel mélyen benyomultak a szovjet csapatok mögé, elvágták az utánpótlási vonalakat, hatalmas katlanokat hoztak létre. A Szovjetunió már a háború előtt megkezdte iparának áttelepítését keletre. Stratégiai célja az volt, hogy az Urálon túli és szibériai övezetek nyersanyag illetve ipari termelése elérje a Szovjetunió hagyományos ipari központjainak szintjét. A felfejlesztést a német támadás után rendkívüli mértékben felgyorsították. 1941. szeptember 30-án a páncélos hadtestek megkezdték a közvetlen támadást Moszkva ellen. November 25-én egy páncélos ék elérte Moszkva külvárosát, december 1-jén azonban a német támadás véglegesen elakadt. Miközben a németek kimerültek, Zsukovnak december elejére friss erők álltak rendelkezésére. Addigra részben újabb seregtesteket sikerült felállítani, részben pedig – miután a szovjet vezetés meggyőződött arról, hogy nem kell japán támadásra számítania – a távol-keleti térségből és Szibériából vezényeltek át csapatokat. A Moszkva előtti frontszakaszon a Vörös Hadsereg december 6-án ellentámadásba ment át. A január közepéig tartó támadásban mintegy 300-500 kilométerre sikerült visszaszorítaniuk a németeket, és ezzel elhárult a Moszkvát közvetlenül fenyegető veszély. A Moszkva előtti német vereség a villámháború kudarcát jelentette. Az utánpótlási vonalak végletes megnyúlása mellett ebben szerepet játszottak a korán beköszöntött őszi esőzések, melyek szinte járhatatlanná tették az utakat, majd a kemény orosz tél is. Viszonylag rövid hadműveleti szünet után a szovjet vezérkar 1942 tavaszán a nyugati és a déli irányban egyszerre próbálta felújítani az offenzívát. A szovjet páncélosok áttörték a német védőállásokat, és több mint 100 kilométert nyomultak előre déli irányban. Itt azonban megindult a német ellentámadás. A németek nagy nyári támadása – eltérően az előző évitől – már nem három, hanem csak egy hadműveleti irányban indult meg. Miközben Dél-Oroszországban fellángoltak a harcok, a front középső és északi szakasza alig mozdult.

A németek a Szovjetunió elleni hadjáratot néhány hónaposra tervezték, de nem számoltak a hatalmas távolságokkal, a kimeríthetetlen szovjet embertartalékokkal és Sztálin „felperzselt föld” taktikájával, azzal, hogy a lakosság minden használható dolgot elpusztított, vagy a hátországba szállított, mielőtt a megszállók odaértek volna. Az orosz hadszíntéren 1942 végén érkezett el a fordulópont. A németek Sztálingrád elfoglalására készültek. A szovjet hadvezetés csapatösszevonásokat hajtott végre, majd 1942. novemberben ellentámadásba ment át. 22 német hadosztályt kerítettek be. A németek 1943. februárban Sztálingrádnál megadták magukat. Az oroszok júliusban Kurszknál a történelem legnagyobb páncélos ütközetében újabb vereséget mértek a németekre. A kurszki győzelem után a rendelkezésre álló hadműveleti tartalékok bevetésével a szovjetek mind a kiszögelléstől délre, mind attól északra általános offenzívába mentek át. A szovjet hadsereg augusztusban visszafoglalta Harkovot, szeptember közepén elérte a Dnyepert és több helyen át is kelt rajta. A Vörös Hadsereg 1944-ben befejezte a szovjet föld felszabadítását.

  Az angliai csata 

D-NAP, 1944. Június 6

 64 éve volt...

A  D-NAP

A normandiai partraszállás megfelelő időzítése létfontosságú volt. A dagályt, az időjárást, a holdfényt mind-mind számításba kellett venni, Június elejére minden készen állt, de az évszakhoz képest ritka viharok dühöngtek a Csatornán. A meteorológusok június 5-re és 6-ra enyhülést jósoltak. Mivel csapatai már behajóztak, Eisenhower nem várhatott tovább.

A rohamcsónakokba zsúfolt katonák számára az invázió kezdetét a tengeri betegség, a hideg vízpermet és a szövetséges hadihajók ,s bombázók tüzének zaja jelentette. A siker szempontjából döntő jelentőségű volt a támadó csapatok légi fedezetét biztosító légierő bevetése. Reggel fél hétkor az első egységek partraszálltak a gyengén védett Utah szakaszon. Mire beköszöntött az éjszaka, 23 ezer katona ért itt partot, mindössze 200 fős veszteség árán. A helyzet az Omaha-parton lényegesen nehezebb volt. A rohamcsónanokat rögtön a támadás elején erős tüzérségi és géppuska érte.

Körülbelül ezer amerikai esett el az Omaha-szektorban: a nap legszörnyűbb vérfürdője volt ez. A keletebbre támadó brit és kanadai erők váltakozó szerencsével jártak. A partraszállás számukra könnyebben ment , ám heves német ellenállással talákoztak, mihelyt megkezdték az előrenyomulást szárazföld belseje felé. Estére 150 ezer szövetséges katona ért partot. A veszteség ahhoz képest enyhe volt: összesen 2500-an veszették életüket.

Hitler akkor értesült a szövetséges partraszállásról, amikor még dél körül felébredt. Nagyon megörült: "Míg Angliában állomásoztak, nem érhettük el őket. Most végre ott vannak ,ahol lecsaphatunk rájuk."  Tábornokai azonban nem értettek egyet abban, mit kellene most tenniük. Von Rundstedt tábornagy, a nyugati német erők főparacsnoka megvárta volna, míg a szövetségesek nagyobb erőket szállítanak parta, s aztán nagy erőkkel támadott volna. Ilyen módon reményei szerint, komolyabb veszteségeket okozhatna. Helyettese Erwin Rommel minnél előbb támadást akart indítani, hogy a szövetségeseket a parton elpusztíthassa.

Ám a németek továbbra is meg voltak győzödve arról, hogy a fő támadás Calais-nál következik majd be, ezért visszatartották erőssítéseiket. A szövetségesek uralták a légteret, megsemmisítve normandia felé tartó német csapatokat. Június végére Eisenhower már 850 ezer katonát és 150 ezer járművet tudhatott az európai szárazföldön. Kockázatos vállalkozás sikerrel járt. Most már semmi kétség nem volt afelöl, hogy Németország elveszti a háborút. Az egyetlen kérdés az volt meddig tart még a vérontás...

  A magyar származású amerikai frontfényképész, Robert Capa felvétele az Omaha-partól, az itt készült fotósorozat tette híressé.

Hitler németországa 1933-tól 39-ig

Németország elveszítette a háborút, s gazdasága romokban hevert. A világméretű gazdasági válság további nehézségeket okozott az amúgy is munkanélküliségtől és évtizedes inflációtól sujtott országnak.
Adolf Hitler, korábban katona és bukott művész, egyértelmű megoldását kínálta a németeknek: ha rá és a fajgyűlölő, szélsőjobboldali pártjára szavaznak, ismét naggyá teszik az országot és elpusztítják azokat akik Németország szerencsétlenségéért okolhatók vagyis a zsidókat és a kommunistákat. 1933-ban került hatalomra, s azonnal elindította azt a folyamatot ,mely a világot háborúba sodorta és saját országát romba döntötte.


Náci propaganda

Miután megszerezték a hatalmat, a nácik saját eltorzult ideológiájuknak megfelelően át akarták formálni az országot. A rádió, a mozik és az újságok végtelen mennyiségben árasztották magukból a náci propagandát. Tömeggyűléseket és fáklyafényes felvonulásokat tartottak, hogy felhívásuk mindenkihez eljusson . Három fő pontban foglalták össze progjamjukatm melyet Hitler
politikai testamentumában, a Mein Kampf-ban is kifejtett.

•   A zsidók az emberiség ellenségei, és el kell őket pusztítani.

•   A kommunizmust szintúgy el kell törölni.

•   Az árja fajnak ( a tiszta német vérűeknek, szóval a kék szemű , szőke hajú németek voltak az árják) kell Hitler vezetése alatt leigáznia a keleti szláv népeket.

          
Vissza a munkához

Németország munkanélküliség problémáját a nácik nagyra törő középítkezésekkel oldották meg. Hatalmas önkormányzati épületeket és autópályákat építettek. Az iparban a nőket férfiakkal helyetesítették. Új munkalehetőségek adódtak a fegyver gyárakban és a fegyveres erőknél. 1939-re Németország virágzó és félelmetesen erős hadsereggel rendelkező állammá lett.

Fajgyűlölet

A náci politika középpontjában a zsidók iránti gyűlölet állt. Mihelyt a nácik hatalomra kerültek, a zsidók többé nem kaphattak állást a kormányzatokban és az egyetemeken. Támadások érték a zsidó boltokat, az utcákon pedig nyilvános megalázásoknak voltak kitéve. Közülük nagyon sokan elhagyták az országot. Voltak ,akik ezt nem engedhették meg maguknak ,ők csak reménykedtek, hogy a dolgok jobbra fordulnak. Kiáltásaik igencsak sivárak voltak. A nácik a németeket a szlávok, a cigányok és a feketék iránti megvetésre is ösztönözték, akiket "untermensch"-nek ,vagyis alacsonyabb rendűnek neveztek.

A fiatalság elcsábítása

Erőteljes antiszemitizmusok mellett a nácik egyik legsötétebb tette talán az volt, ahogy megpróbálták megfertőzni a német gyerekeket gondolkozását. A náci tanárok, főleg a fajvédelmet, az iskolai tananyag részét képezték. A Hitler Jugend nevű mozgalomhoz fiatal fiúk tömegei csatlakoztak, akiket katonai ismeretekre oktattak. A fiatal lányok a Német Hajadonok Ligájába léptek be, ahol arra csábították őket, hogy legfőbb szerepük ebben az életben az, hogy fiúkat szüljenek Hitler seregébe.

Egy kérdés a náci korszak egyik matematikai feladatgyűjteményéből: " Egy bombázó 12 tucat bombát szállít. A bombák egyenként 10 kilógrammot nyomnak. A gép Varsó ,a nemzeti zsidóság szíve felé tart és bombázza azt. Felszálláskor a bombakormányt és az 1500 kilógrammnyi üzemanyagot is számításba véve a gép 8 tonnát nyom. Mikor visszatér a bevetésről, 230 kilógrammnyi üzemanyaga van még. Milyen súlyos a repülőgép üres állapotban?"

A nemzeti szocialista állam sokkal hatékonyabbnak bizonyult, mint a porosz állam a junkersek országa.
	Természetesen ennek a hatékonyságnak nagyon nagy ára volt, a szabadság. Minden tilos volt, ami veszélyeztette az államhatalmat, sőt az is, ami nem szolgálta elég hatékonyan a Birodalom érdekeit.
	Azt azonban nem lehet mondani, hogy a náci rendszer nem tett meg mindent polgárai jólétért. A náci és a fasiszta ideológia is azt a célt tűzte ki, hogy a polgárait boldoggá és elégedetté tegye, ha kell a polgárai akarata ellenére is, és aki nagyon nem akart boldog lenni, vagy eleve mostoha polgár volt, az rövid úton megtanulhatta, hogy a munka mennyire szabaddá tesz. A Birodalom nem igen nézte el a hibákat, persze főleg az alsóbb szinteken, legyen az front vagy hátország, szigorú rend és fegyelem uralkodott és persze félelem is. Kezdetben persze ezt a félelmet a lakosság túlnyomó többsége - a náci párt hívei nem érezték, de a háború kezdetére már ez a félelem általánossá lett.
	Ebben a légkörben a Franciaországi hadjárat megindulása és gyors sikerei hatására fellélegeztek az emberek. Lám-lám, a Führernek mégis igaza volt, érdemes volt fegyelmezetten élniük, mert hamarosan eljön már a várva várt kor, mikor német nép végre elfoglalhatja az őt megillető helyet a világ népei között. Természetesen a németek többségének, néhány eszementet kivéve meg sem fordult a fejében a világhódítás, hogy a szigorú rend örökké tartson. úgy tekintették a háborúra kialakult rendszert, mint szükséges rosszat, és abban a reményben vállalták a nélkülözéseket, hogy nem fog örökké tartani.Ez persze így is lett. Ne vágjunk azonban az események elébe.
	Hitler a háború ebben a szakaszában is hajlandó lett volna a békekötésre. Győztes volt, akár arra is kész volt, hogy visszaadja a függetlenséget Lengyelországnak, ha az vállalja, hogy egy későbbi keleti hadjáratban németek oldalán harcol Sztálin ellen. Gazdasági befolyását a lengyelekre, ha övé marad a korridor és Danzig, mindenképpen meg tudta volna őrizni, és biztonsági helyzete is megerősödött volna, Sztálin lépésről lépésre, a Sztálin által leigázott népek segítségével legyőzhető lett volna. Franciáktól csak Elszász-Lotharingiát akarta visszavenni, és kereskedelmi előjogokat a francia gyarmatokon, illetve a Németországtól elvett gyarmatokat akarta visszakapni. Ezek az igények nem rengették volna meg alapjában a világot, és tulajdonképpen Németország kereskedelmi és gazdasági pozíciójának megerősödését, Európa vezető hatalmává válását el is érte - a háború után.
	Végül a Szovjetuniót a legyőzött, leigázott népek döntötték romba, csak sokkal később sokkal több szenvedés árán. Hitler számára presztízskérdés is volt Franciaország legyőzése, mert ebben látta annak a bizonyítékát, hogy a zsidókat kirekesztő, üldöző náci rend magasabb rendű, mint a zsidókat emancipáló porosz rendszer. Nézzük időrendben a történéseket.
	Előzmények
	1. 1936. december 10. a konzervativok, (Churchill pártja) nyomására lemond VIII Edward angol király, aki a nemzeti szocialista eszmékkel rokonszenvezett. A németek az angolokat és franciákat is germán népnek tekintették, és Hitler pángermán elképzeléseiben fontos szerpet kaptak az angolok és a franciák is. A lengyeleket és a szlávokat azonban megvetette, pedig közeli rokonai a németeknek ők is.   VIII. Edvard és felesége (Wallis Simpson) és a Führer
	A furcsa háború 2. 1939. szeptember 1. Lengyelország megtámadása. 3. 1939. szeptember 3. Angol-Francia hadüzenet a furcsa háború kezdete. 4. 1939. szeptember 9. A szövetségesek tanácskozásán Gamelin tábornok a Francia hadsereg főparancsnoka kijelenti, hogy a várakozás a szövetségesek érdekeit szolgálja. Nézetét osztja Daladier és Chamberlain is. A lengyel hadsereg közben elvérzik, hiába várnak nyugati segítségre. Hitlernek lehetősége van átdobni és megerősíteni a csapatait. De Gaul és Guderián véleménye - katasztrofális ostobaság. A háttérben az áll, hogy bár még a németek sem teljesen felkészültek, de az angolok és a franciák egyáltalán nem készültek fel a háborúra. Erős flottájuk van, blokád alá tudják venni a németeket, erős a Maginot vonal is, de hadseregük kiképzettsége, és főleg a légierő nem vetekszik a némettel. Terveik szerint Németországot kiéheztetéssel próbálják térdre kényszeríteni. Ebben az időszakban a németek tudnak nyersanyagot venni az oroszoktól, nincs olyan égető szükségük a tengeren túli szállításokra. Maginot vonal alagútjai
	5. Szeptember 27-.én a lengyelek kapitulálnak a kormány Románián át Párizsba menekül. 6. Szeptember 28.- Létrejön a német-szovjet baráti és határ egyezmény. Litánia orosz befolyás alá kerül. 7. Október 5.: Szovjet-lett egyezmény. Sztálin ráteszi véres mancsát a balti államokra. 8. Október 6. Miután már látható, hogy Sztálin felőli fenyegetés veszélyezteti egész Európát, Hitler békét ajánl a nyugati nagyhatalmaknak. Nem véglegesít még semmit, de ajánlatát elutasítják. Erre válaszul: 9. Október 8. A III. Birodalom által elfoglalt területek iparilag fejlettebb részeit a Németországhoz csatolták. 10. Október 12.. : A Lengyel főkormányzóság felállítása.
	11. 1939. novemberében a német csapatokat nyugatra dobják át. Az angolok és franciák még mindig várnak, eszük ágában sincs támadni. Tervük szerint csak akkor lépnek, ha a németek megsértenék valamelyik benelux állam szuverenitását. Ekkor a szövetséges erők Belgiumon át lendülnének támadásba, az Ardenek mögül kivonulva. (Remek terv! - Ott fognak a németek áttörni!)
	12. November 3. az USA módosítja a semlegességi törvényt. Fegyvert adhatnak el kézpénzért a hadviselő feleknek. (Cash and Carry). Nyilvánvalóan képmutató a döntés, a németeknek reális esélyük sincs arra, hogy utánpótlást vásárolhassanak az angol flotta által ellenőrzött óceánon át. Mégis megteszik egy áruszállító tengeralattjáró köt ki New Yorkban. Természetesen ez csak mint rendkivüli teljesítmény értékelhető. A németek próbálkoznak léghajókkal is összeköttetést teremtsenek az USA val ehhez hélium kellene, amit nem ad el nekik az USA, a hidrogénes Zeppelin pedig merénylet áldozta lett. Bár a közvélemény igénye a semlegesség lenne, az USA nem semleges. Tengeralattjáró visszatér egy norvég kikötőbe
	13. November 8. Sikertelen merénylet kísérlet Adolf Hitler ellen, egy müncheni sörpincében. 14. November 30.-án szovjetunió megtámadja Finnországot. 15. December 8. Az Egyesült államok tiltakozik a III. Birodalom elleni gazdasági blokád ellen. Természetesen a tiltakozás nem igazán komoly. 16. December 14.-én Szovjetuniót kizárják a Népszövetségből.
	17. December 16. Németországban kommunista rádióműsort sugároznak az angolok és franciák felé. Ez talán az egész háború legkülönösebb történése, világosan mutatja, hogy mire vezetett az oroszokkal kötött kényszerű szövetsége Hitlernek.
	18. December 17. Az Admiral Graf Spee német nehézcirkáló elsüllyesztése Montevideo kikötőjénél, a La Plata-öbölben. A hajó parancsnoka Hans Langsdorff kapitány utasított a 12 ezer tonnás hadihajó elsüllyesztésére, miután egy három angol cirkálóból álló Harwood parancsnok vezette különítmény támadt rá. A Graf Spree elsüllyesztette 8400 tonnás Exetert, és sulyos károkat okozott a 7000 tonnás Achillesnek és Ajaxnak. Ha a német kapitány folytatja a harcot, az ő hajója is és a két angol hajó is elsüllyed. Inkább megmentette hajójűnak 1100 fős személyzetét, amely egy argentin internálótáborban várhatta ki a második világháború végét.. Admiral Graf Spree a Levensauer híd alatt Kielben
	19. 1940. január 8.-án Soumosalaminál úgy elveri a finnek az oroszokat mint a répát. 20. 1940 március 3.-án a szovjet hadsereg Viborgnál nagyarányú támadást indít a finn hadsereg ellen. Március 8.-án megkezdődnek a béketámadások, 12.-én finnek 50 000 km2 terület átengedésére kényszerülnek. ( Fél csonka Magyarországnyi területet nyúl le a jóságos szovjet.) 21. 1940. április 9. Németek megelőző támadása Dánia és Norvégia megszállására. 22. 1940. április 14.-19 Elkésett angol intervenció Norvégiában.
	A fenti eseménysor a blitzkrieg közvetlen előzménye. Németország ereje ekkor még nem kiugró, sőt az angolok franciák vannak túlerőben, de a német tisztikar és a katonák sokkal jobbak mint az ellenfeleik, és egyáltalán nem fanatikus örültek, mint aminek beállítják őket.
	A villámháború
	Eben Emael erődje 23. 1940. május 10.-én megindul nyugaton a német támadás. Hitler türelme véget ért. A két fő célpont Hollandiában Rotterdam és Hága, valamint Belgiumban Eben Emael erődje. Ettől a pillanattól kezdve az idő, amely korábban állni látszott hihetetlenül felgyorsult. Május 10.én hajnalban a légierő csapott le, Hágára és Rotterdamra. Nemcsak bombázók, hanem ejtőernyősök, akiknek a feladata a hidak biztosítása volt, illetve a Hágában ledobottaké a kormánytagok és a királynő elfogása volt. Ez nem sikerült, Wilhelmina királynőnek sikerült elmenekülnie Londonba. Ez azt is jelentette, hogy a Holland gyarmatok - az angolok szövetségesei maradtak. A Belgium elleni támadás egy látványos akcióval kezdődött Eben Emael erődje elfoglalásával. Az erődöt 1200 katona védte páncéltörő ágyúkkal és nehéztüzérséggel melynek a feladata lett volna a hidak lerombolása. Az erőd megtámadása tankokkal is nehéz feladat lett volna, légelhárítása is erős volt, egy valami ellen azonban nem elég erős. Ejtőernyösök elleni védelme. 78 ejtőernyős szállt le a tetejére, felrobbantották a légvédelmi ágyukat, majd a tetőről addig sakkban tartották az erőd katonáit, amíg meg nem érkeztek a szárazföldi alakulatok. Witzig hadnagy Eben Emaelnél
	24. Május 11.én hajnalban a németek elfoglalták Maastrichtot, biztosították az átkelést a Maas folyón. A németek két páncélos hadosztálya Hoeppner tábornok vezetésével előretört és a belgák visszavonultak a feléjük tartó francia és brit csapatok felé. Ez katonailag a legszerencsétlenebb helyzet. Nagyon nehezen állt fel a védelem, és a francia és az angol expedíciós hadsereg tartani akarta magát az eredeti tervhez. A németek Fedor von Bock tábornok vezette B hadseregcsoportja tulajdonképpen csak a csalétek szerepét töltötte be. Guderián Rommel Ha az angol és francia csapatok nem jönnek Belgiumba, akkor simán legázolják a belgákat is és a hollandokat is. Ha ezzel szemben a legmozgékonyabb és legerősebb csapatok beállnak védekezni a Dyle terv szerint, akkor a sorsukat megpecsételi az A hadseregcsoport Gerd von Rundstedt tábornok hadserege, amelyik támadó ékét Guderián páncélosai többek között Rommel tábornok 7. páncéloshadosztálya vezetett - A Szellemhadosztály.
	Átkelés az Ardeneken A Franciák is és a belgák is meg voltak győződve arról, hogy gépesített alakulatok nem tudnak átkelni az Ardenek szűk hegyi útjain, ezért ide a leggyengébb erőiket - lovashadosztályt vezényeltek. A német támadás megkezdése előtt itt várakozott a Belgium és Hollandia felmentésére szánt angol francia erő. Ezek a csaptok május 15.-ére kerültek szorongatott helyzetbe a B német hadseregcsoport által. Visszavonulásuk azonban nem volt lehetséges, mert az A hadseregcsoport szintén május 10.-én megindított támadása áttört az Ardeneken. A franciák az Ardeneken való német áttörés után beálltak védekezni tartalék erőikkel Sedantól délre. Guderián páncélosai és az A hadseregcsoportnak esze ágában sem volt délfelé támadni, május 13-án visszaverve a francia ellentámadási kísérletet megindultak Guderián páncélosai nyugatnak, Dunkerque felé.
	25. Május 15. Hollandia leteszi a fegyvert. 26. Május 20.ára a német csapatok elérik a Somme folyót sikerült ketté vágniuk a szövetséges csapatokat. 27. Május 27.-én Dunkerque kikötőjéből evakuálják a szövetséges csapatokat. Hitler személyes parancsa állítja meg Guderiánt és a sereg előtt haladó Rommelt. A gesztus célja, nem akarja megsemmisíteni az angol expedíciós hadsereget Hitler.
	28. Május 28.-án a belga király, III.Lipót aláírja a kapitulációt. 29. Június 5.-én a német csapatok a Somme és Aisne folyók mentén áttörik a frontot. 30. Június 7. szövetséges terrorbombázás Berlin ellen. 31. Június 10. Olaszország hadat üzen Angliának és Franciaországnak-